Csokrok papírvirágból

 

Sziasztok!
Ma megmutatom nektek, hogyan készültek a menyasszonyi, és a koszorúslány csokrok, valamint a kitűzők. :)

Anyukámmal közösen találtuk ki hogy hogyan lehetne megcsinálni, majd közösen csináltuk meg, bár a nehezét, és nagyját ő csinálta. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Neki. <3 <3 <3
Na de ne is szaporítsuk a szót, térjünk a lényegre!
Az alap koncepció ebből a rózsahajtogatási módszerből indul ki.
Mi azonban kicsit módosítottunk rajta. (Pontosabban anyu)
A levágott krepp papír csíkokba, bele ragasztottunk és hajtogattunk egy fénymásolópapír csíkot hogy legyen a virágnak tartása, és hogy spóroljunk a krepp papírral. (Mert ha sima krepp papírt használunk, akkor nagyon sokat kell használni hogy legyen tartása is és ne legyen túl kicsi a virág)





A koszorúslányoké meg sima színes papírból lett csinálva.
Szóval ezekből a csíkokból a videóban mutatott technikával készültek a virágok, viszont mi fogpiszkálót használtunk hurkapálca helyett. Először ráragasztottuk a fogpiszkálóra a papír csíkot, majd megvártuk hogy megszáradjon a ragasztó. (nem celluxot használtunk hanem folyékony ragasztót)
 




Amikor a virágok kész lettek, összeragasztottuk őket, és száradásik össze lettek fogva gémkapoccsal.
 
Közben én megcsináltak a csokrok alapját. Ehhez használtam lufi tartó pálcát, egy megfelelő méretű hungarocellgömböt, egy félbevágott fogpiszkálót, egy erősebb fajta cérnát, egy papírgurigát, és némi celluxot.
Először is levettem a lufi tartó pálca felső részét, és feszesen vezetett cérnával hozzárögzítettem a hungarocellgömbhöz úgy, hogy a gömb másik oldalába (azaz a csokor tetejébe) beleszúrtam a fogpiszkálót, és a cérnát mindig körbetekertem rajta egyszer, és úgy haladtam tovább. Tehát megkötöttem a cérnát a lufitartón, a tartót odaszorítottam a gömb aljához, a cérnát feszesen a gömb oldalán felvittem a fogpiszkálóig, ott egyszer rátekertem a fogpiszkálóra, majd haladtam tovább a gömb másik oldalán lefelé, és mikor visszaértem a lufi tartóhoz, a cérnán kötöttem egyet. Ezt több helyen is megcsináltam a gömb felületén, és így elég stabil lett.
 

Aztán mikor ez elkészült, visszaszúrtam a pálcát a tartókába, és ezt érdemes beleragasztani mert különben kicsúszik a súlytól és leesik a csokor teteje. Ráhúztam a papírgurigát a pálcára, kicsit összenyomtam (rámarkoltam) és a pálcát a guriga aljánál, visszahajtottam aztán fent is visszahajtottam ami még túllógott, és az egészet celluxszal körbetekertem.
 


Ezután bele lettek szurkálva a virágok a gömbbe. Ehhez a művelethez érdemes gyűszűt használni. :)
 


Mikor ez elkészült, jöhetett a csomagolás. Ehhez gyűrt papírt használtunk. Csokronként 3 db kettőbe hajtogatott papírt, meggyűrtünk, és egymással fedésben celluxszal és tűzőgéppel rögzítettük.
 
 
És a fogórésznél még egy csík papírral körbetekertük hogy szép legyen, és rendesen fedjen. Ezekről sajnos nem tudok képekkel szolgálni pedig úgy rémlett hogy csináltam, sorry.
Díszítésnek a menyasszonyi csokorhoz használtunk csíptetős lepkét (a lepke személyes okból lett rátéve) hajba rakható gyöngyös tetejű hullámcsat szerűségeket. Nem tudom mi ennek a hivatalos neve, de esküvői kontyokban előszeretettel használják a fodrászok. Mivel ezek fehérek voltak, én befestettem őket hobbiboltban kapható lila "3D díszítő tollal".
 

Valamint csillámport szórtunk a csokorra, és ha jól tudom hajlakkal lett fixálva.

A megmaradt tüllanyagból (amit levágtam a fátyolkészítéskor) és még pár virágból pedig készültek a tanúknak, a vőlegénynek és a vőfélynek kitűződíszek.


A végeredmény pedig ez lett:
 

 

Köszönöm a figyelmet, Szép Napot az Olvasónak! ^^

Gyermekeink biztonsága, avagy miért ne használjunk oldalkereket (saját vélemény)

Sziasztok!
Ne haragudjatok, ma kicsit elkanyarodunk a blog eredeti témájától.
Ma rájöttem valamire. Arra jöttem rá, hogy miért rossz az ha egy gyerek pótkerékkel tanul meg biciklizni. Hogy miért baj ha mindentől óvjuk. És hogy mikor jöttem erre rá? Ma, amikor egy autó oldalról nekem jött. Tudjátok ti kedves szülők mit vesztek el a gyerektől amikor pótkereket raktok a gyerek bicikliére? Tudjátok mit tanultunk meg nagyon mi, akik még akkor tanultunk meg bringázni mikor még nem volt pótkerék, vagy még gyerek bicikli sem, hanem szüleink bringáján próbálgattuk hogy hány másodpercig sikerül elesés nélkül gurulni? Elmondom; Esni! Meg kell tanulni jól esni. Esni tudni kell, és ez nem jön magától. Néhány kisebb (tudom akkor hatalmasnak tűnik) horzsolás, elég ahhoz hogy a gyerek megtanuljon jól esni. És hogy miért mondom ezt? Mert ha én nem tanultam volna meg jól esni, akkor ma lehet ott maradtam volna az aszfalton, de legalábbis vihetett volna a mentő. Hozzáteszem rám tudom hogy vigyáznak az égiek, de ha nem tanultam volna meg esni anno, akkor most nem úsztam volna meg annyival hogy fél órát mosogattam magamról a dzsuvát a Tesco mosdóban... Tudom hogy nehéz, és rengeteg türelmet igényel. Én is anya vagyok, 4 gyerkőcöm van, tudom. Tudom hogy mindenhonnan az ömlik hogy az anyukák versenyeznek melyikük gyereke mit tud már. De Te aki ezt olvasod, ha Te jót akarsz a gyermekednek, hagyd hogy néha elessen, leessen, kicsinek még amúgyis rugalmasabbak a gyerekeink, nem olyan törékenyek mint látszik, arról meg ne is beszéljünk hogy most még aki pici az nem tud olyan gyorsan tekerni, de gondolj bele hogy abból a gyerekből hamarosan tini lesz, és ő már lehet 30, 40, 50 km/h-val is száguld majd ha rákap a bringázás ízére, és sajnos az autósok nem figyelnek oda rájuk. Szabálytalanul előznek minket bringásokat, kivágnak elénk mert mi lassabbak vagyunk náluk, és tudomást sem vesznek rólunk. Vannak biciklisek is akik szabálytalanok, nem mentegetem őket, van is bajom velük nem az autósokat akarom szidni félre értés ne essék! Ez a poszt a gyerekeinkről szól, és kérlek titeket gondolkodjatok el ezeken.
Szép Napot a Kedves olvasónak! :)